HTML

Miről van szó?

Tréning a Fegyencedzés című Paul Wade-kötet rendszere szerint. Kezdési dátum: 2011. január 18.

Bevezető
Az edzésmódszer
A gyakorlatok

A dolgok jelenlegi állása:

1. Fekvőtámasz: lépcsőn 1 kézzel, negyedik lépcsőfok, 60 cm - 8/10
2. Guggolás: egylábas guggolás - 10/10
3. Húzódzkodás: egyik kézzel a rudat, másik kézzel a törülközőt fogom 25 centire a rúdtól (kb. 120 cm-nél lesz a mesterlépés) - 7/10
5. Híd: utolsó szint, de 39 cm magasan - 9/10
6. Kézállásos fekvő: kétkezes, fél fekvőtámasz - 4/10

7.1. Fekvőtámasz ujjbegyeken: teljes fekvőtámasz - 5/10
7.2. Függeszkedés: egyik kéz a rúdon, másik a törülközőn - 3/8
8.1. Vádli: egylábas, talajról, nyújtott lábbal - 4/8
8.2. Zászló: átkulcs. lógás - 1/16
9. Nyak: rávezető gyak. - 1/2

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

Fegyencedzés 2 - Elolvasás után

2012.07.01. 02:00 Isildur

Na, elolvastam a könyvet, és összességében pozitív benyomásaim alakultak ki róla - bár amúgy is van egy olyan naiv és idealista világképem, hogy először ki kell valamit próbálni, és csak utána szabad róla véleményt nyilvánítani, szóval ez még csak az elolvasásnak szól. Jay és Darky tapasztalatait meg lehet a könyvről tekinteni ITT és ITT. Azt, hogy melyik fejezetben mi található, nem írnám le, hiszen a fiúk ezt már megtették előttem (ráadásul nem is teljesen lineárisan olvastam el). Örültem azoknak a dolgoknak, amiket a szerző ebben a kötetben említ - a kiegészítő edzésfajtáknak; az ízületek erősítésének; miket csináljunk abban az időben, amikor nem edzünk; a káros tényezők mellőzésének; a gyógyulásnak, és a táplálkozási tanácsoknak - bár a kajáról Darky kemény kritikáját előbb olvastam el, mint a könyvnek azt a pár oldalát. Voltak olyan részek, amelyeknél erősen elgondolkodtam, voltak olyanok, amelyekkel nem különösebben értettem egyet, és voltak olyanok is, amelyeknél olyan poénos volt a megfogalmazás, hogy röhögtem egy jó nagyot (pl. amikor az oldalsó hasizom edzéséről ír: "felejtsd el a partvissal való törzsfordítást"). Voltak vélemények, melyek szerint a második résszel egy újabb bőrt akartak lehúzni a könyvről, de erről szó sincs, a második kötet szerintem méltó az elsőhöz. Összességében elmondható, hogy ugyanúgy a saját testsúlyos gyakorlatokat preferálja a szerző a súlyzók és a rudak helyett, mint az első kötetben, viszont annak izotóniás gyakorlatai helyett ebben már az izometrikus gyakorlatok dominálnak.

Amikor a könyv végére értem (az ízületi részt olvastam el utoljára), az fordult meg a fejemben, hogy ez abban hasonlít az első könyvre, hogy nem könnyen elsajátítható, de tulajdonképpen pofonegyszerű gyakorlatok vannak benne. Abban viszont különbözik, hogy az emberi test izmait csupán 3 részre osztja fel: elülső, oldalsó és hátsó izmokra (ezeket láncoknak nevezi). Elülső izmok azok, melyek elől, hátulsó izmok azok, melyek hátul, oldalsó izmok pedig azok, melyek oldalt vannak, természetesen. Az első fejezetben tulajdonképpen az első kötetet egészíti ki: alkarra és oldalsó izmokra 2, nyakra és vádlira 1 gyakorlatot említ (ez így összesen hat gyakorlat, általában csak nyolc lépéssel az első kötetben már megszokott tíz lépés helyett). A nyújtással kapcsolatos részben a hármasbefutó tetszett: nem szeretném túlságosan lelőni a poént, de azt mindenképp leírom, hogy Wade ezen a témakörön belül sem különösebben szereti az izmok izolált nyújtását, véleménye szerint a már említett három lánc izmait (elülső, oldalsó és hátsó láncokat) kell együtt nyújtani, persze egyszerre csak az egyiket. Ezt nevezi hármasbefutónak, mely mindössze 3 nyújtógyakorlatot említ, melyből az egyikkel az elülső, a másikkal az oldalsó, a harmadikkal a hátsó láncot tudjuk egyszerre lenyújtani. A hármasbefutó 3 gyakorlatán is lépéseken keresztül lehet felfejlődni (összesen 5 lépésen), pont úgy, mint az erőgyakorlatoknál. Nagyon érdekes, mindenképpen ki fogom majd a jövőben próbálni.

Maga a könyv valamivel hosszabb, mint az előző (ez egy kicsit meglepett), és amikor a fogáserősségnél jártam, akkortájt arra gondoltam, hogy még egy ideig írni fogom ezt a blogot, de ez nem is olyan nagy baj, mert azt jelenti, hogy csinálom az edzéseket. Ki is próbáltam egy olyan függeszkedést, melynél az egyik kezemmel a rudat, a másikkal pedig egy onnan lelógó törülközőt fogok - hát, nehezebb is volt, mintha mindkettővel a rudat fogtam volna. Mivel az is biztos, hogy ha több törülközőt használok (tehát nem ér körbe a kezem), azzal is nehezedni fog a gyakorlat, ezért az is bizonyos, hogy az a bizonyos mesterlépés tényleg a legnehezebb gyakorlat a függeszkedés sorozatán belül.

Mondják, hogy egy volt narkóneppertől hiteltelen, hogy drogprevenciós életre, valamint alkohol- és cigarettamentes életmódra buzdít. Nálunk a közelmúltban sokkal inkább előtérben volt, amikor Stohl Buci adott elő elsősorban fiataloknak ugyanebben a témában, még a büntetése megkezdése előtt. Sokan azt is képmutatásnak tartották. Ezekkel azonban úgy vagyok, ha már csináltak egy jókora ballépést (különösen, ha ez már 20-30 évvel ezelőtt történt), akkor legalább próbálják meg megakadályozni, hogy más emberek ne kövessék el ugyanazt a hibát.

A belső démonokról szóló fejezet tetszett még igazán (viszont nekem nem hajnali 3-kor kellett volna azt a részt elolvasnom, hogy milyen démonok jönnek elő a sötétben). Azokról a negatív gondolatokról szól, melyek az egész edzésprogram között előjönnek. Ha most nem érthető, miről beszélek, nem gond, ugyanis ezek a gondolatok legalább egyszer mindenkinél megjelennek. Ilyen például az, amikor valakinek lelassul, vagy stagnál a fejlődése, és emiatt azt érzi, hogy szart se ér az egész edzés. Ennek egy valamivel enyhébb változatát éreztem én is a múlt héten, amikor láttam, hogy 7-nél több húzódzkodást sehogy sem vagyok képes elvégezni. Vagy ilyen korlátozó tényező még, ha valaki arra panaszkodik, hogy nincs ideje edzeni. Ez az edzésprogram nem arról szól, hogy elmegyünk a konditerembe, hiszen itt az otthon, vagy a garázs a konditerem, és maga az edzés sem tart olyan sokáig. Véleményem szerint, ha ezeknek a negatív mintáknak teret engedünk, akkor lényegesen nagyobb hátrányból indulunk (vagy el sem indulunk) az edzés során.

Olvasás közben, és végén rájöttem pár dologra, valamint az első kötet utolsó fejezetének (amiben az edzéstervezésről ír) elolvasása után elhatároztam, hogy egy kicsit megváltoztatom az edzésszerkezetet. Említettem, hogy mostanában nem igazán tapasztalom a fejlődést a húzódzkodásban, és hogy őszinte legyek, a fekvőtámaszban sem különösebben. Ami a könyvhöz képest hibám: az ismertetett edzésterveknél az edzésmúltam alapján többet szoktam edzeni, és néha még nagyobb sorozatszámokkal is, valamint rendkívül sokat pihenek két széria között. Ezért a jövő héttől felül kell bírálnom az edzéseimet. Első körben átnézem, hogy az ismétléseim teljesen szabályosak-e. A "jobb egy szabályos ismétlés, mint három szabálytalan" elve alapján lecsupaszítom az ismétlésszámokat annyira, amennyire képes vagyok úgy, hogy a gyakorlás minősége legalább "jó" legyen. Most szombaton már csak 1-2 gyakorlatot pótoltam be, a vasárnapot és hétfőt viszont ki fogom hagyni. A jövő héttől viszont a következő lesz: hetente ugyanúgy 5 edzés, viszont nem napi 3, hanem csak 2 alapgyakorlattal, és a második részben ismertetett kiegészítő gyakorlatokat még nem kezdem el (nem tudom még mikor, ahhoz jobban magamévá kell tennem a könyvet, mert ez a mostani egy lassabb átfutásra volt elegendő). Azért csak 2 gyakorlattal, mert ha valamikor el kívánom kezdeni a második kötet gyakorlatait, akkor inkább egy kiegészítő gyakorlat legyen a napi harmadik. Változás lesz még, hogy ezentúl a "C - nehéz" jellegű edzéseket meg fogom ritkítani, és nem kéthetente, hanem havonta vagy kéthavonta fogom majd elvégezni. Azt is valószínűsíteni tudom, hogy valamiféle rendszert kialakítok az életemben (főleg így nyáron), itt a minőségi alvásra, valamint az állandó fekvésre és felkelésre gondolok ez alatt. Összegezve elmondhatom, hogy ha soha egyetlen gyakorlatot nem próbálok ki a második kötetből (pedig előbb-utóbb ki fogok), már a ma leírt elvek miatt megérte megvásárolni azt. Ha pár hónap múlva esetleg simán kimegy 10-12 tök szabályos húzódzkodás, jó nagyot fogok röhögni, az biztos! A könyvet legkésőbb keddig szeretném bővebben átolvasni, és összeilleszteni a Fegyencedzés 1-gyel, hogy meg tudjam tervezni az edzéseimet a jövő héttől.

Zárásként szeretném idézni azt a mondatot, ami nekem a könyvből a legjobban tetszett: "Az ember soha nincs tisztában azzal, hogy az évek milyen gyorsan elszaladnak, amíg oda nem ér a végéhez". Ezt arra írta, hogy ne basszuk el az időnket mindenféle felesleges dologra, hanem csak arra koncentráljunk, ami fontos (ez ugye nem csak az edzésre vonatkozik).

Végül pedig köszönjük - bár ezt sokszor nem is szoktuk észrevenni - Végh Gabriellának a minőségileg kiváló fordítómunkát. Ha mi ezt egy páran még tavaly elkezdjük önszántunkból lefordítani, biztos nem tudtunk volna ilyen igényes munkát készíteni, mint ő.

Legutolsó gondolat: ne akarjon már Wade összehozni a nővérével... Ha ő most kb. 55 éves, akkor vajon mennyi lehet a hölgy ??

2 komment

Címkék: egyéb

A bejegyzés trackback címe:

http://convict.blog.hu/api/trackback/id/tr624619848

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Darky_ · http://powerteam.blog.hu/ 2012.07.01. 12:59:42

Örülök, hogy sikerült elolvasnod a könyvet. Nem szeretnék igazságot tenni Stohl Buci ügyben (nem is lehet), de azért nem lehet szerintem egy napon említeni egy fogyasztót és egy terjesztőt, és akkor most szigorúan a drogprevenciós dolgok hitelességről beszéltem.

Isildur · http://convict.blog.hu 2012.07.01. 16:23:23

@Darky_: Igazad van! Mindössze arra próbáltam kilyukadni, hogy ha valaki csinál egy ostobaságot, de utána tényleg megbánja, akkor a legkevesebb, amit tehet, hogy felhívja az emberek figyelmét azokra a súlyos következményekre (és itt most nem egy esetleges börtönbüntetésre gondolok), amelyeknek nem szabadna bekövetkezniük. De szerencsére nem ez a könyv fő témája.