1989 egyik őszi reggelén születtem, és azóta is az ország keleti partján élek, a hétköznapjaimat azonban Budapesten töltöm a munka és a suli miatt, egy albérletben.

Fizikálisan sajnos egy kicsit gyengébbnek születtem az átlagnál, és enyhe koordinációs problémáim is voltak, amire én már nem emlékszem. Általános iskolás koromban ezek kiküszöbölésére viszonylag gyakran sportoltam: jártam kosarazni, focizni, úszni, nagy nehezen megtanultam kötélen mászni, aztán ezek gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra abbamaradtak kb. 9-10 éves koromban. 17 éves koromig csak nagy ritkán jártam el focizni a haverokkal, és általában ott is a kapuban álltam. 2005 nyarán, 15 évesen lementem még párszor a konditerembe, de nem igazán szerettem bele. Bár kövér sohasem voltam, nem vitás, az erőnlétem elég alacsony szinten volt.

17 éves koromban, a középiskola utolsó előtti évében elkezdtem karateedzésekre járni. Abban az időben (2007 tavasza) egyetlen darab normális, hagyományos fekvőtámaszt, és húzódzkodást is képtelen voltam rendesen elvégezni. Karatézni egészen ezen blog megszületéséig, 2011 februárjáig jártam kisebb-nagyobb gyakorisággal, a maximumot a heti 4 edzés jelentette.

2010 szeptemberben elkezdtem kiegészítő edzésként heti két alkalommal kettlebellezni. Aki nem ismeri ezt a sportot, a Kettlebell hivatalos honlapján találhat róla információkat. 12 kg-s súllyal kezdtem szeptember végén, januárban már a 16 és a 20 kilós között jártam, de ez is befejeződött számomra abban a hónapban. A kezdetekkor 191 centi magas voltam, és 79-80 kiló.

2010 nyarán hallottam először a Fegyencedzés c. könyvről, ez magyar nyelven csak fél évvel később jelent meg. Angolul Convict Conditioning, és egy Paul Wade nevű férfi írta, aki hosszú éveket töltött börtönben (innen a címe). Mielőtt azonban valaki félreértene, vagy elborzadna, hogy egy többszörösen elítélt embert ajnározok: nem így van. Viszont a könyv, amit írt, az általam egyik leginkább várt kötet volt már hosszú idő óta.