Valamelyik nap bementem a Westend elején lévő könyvkölcsönzőbe, és fellapoztam a Paul Wade trilógia harmadik kötetét, az edzésnaplót. Ezt egyébként a mai napig nem vettem meg, és nem is tervezem, de egy bekezdés megütötte a figyelmemet, ami talán az első kötetben is benne volt, csak már nem emlékszem rá. Sajnos szó szerint nem tudom idézni, de arról szól, hogy a saját testsúlyos edzés nem olyan dolog - persze erre már én is rájöttem - ami lineárisan, egyenletesen halad felfelé, hanem mint a nyerő pókerjátékosok grafikonja, egyszer felfelé, majd lefelé, majd megint felfelé, majd megint lefelé halad, közben persze azért, ha összesítve nézzük, akkor mégiscsak felfelé megy. Vannak felszálló ágak, és leszálló ágak, és jobb esetben előbbiből van több.
Az elmúlt 1-2 héthez hasonlóan sajnos most ez is leszállóág volt, bár ebben mondjuk közrejátszik az, hogy az első hét második felében szépen lebetegedtem: január eleje után ismét előjött egy időre az a szúró érzés a szívemben, aminek valószínűleg inkább a rekeszizomhoz van köze, mint a szívhez, de hatásos ellenszert még nem találtam rá, és sajnos doki sem. Előjön 10 percre, vagy 7 napra, aztán egyszer csak amilyen hirtelen megjelent, olyan hirtelen el is tűnik, persze a köztes időben azért eléggé fáj, és csak mérsékelni sikerül. Ez most még ráadásul erősebb is volt, mint újév után, így edzeni sem tudtam tőle. A második hét elejére ez elmúlt, viszont onnantól fogva általában a fejem fájt, vagy valami más bajom volt, de igazából kedvem sem nagyon volt edzeni.
Hétfő, 23:
+ Krav Maga edzés: 90p
Szerda, 25:
+ Krav Maga edzés: 90p
Szerda, 02:
+ Krav Maga edzés: 90p
Szóval ez a dupla hét is inkább leszálló ág volt, viszont amit ki akartam ebből hozni, az az, hogy mostantól átmenetileg felfüggesztem a blogolást. Ennek az oka nagyon egyszerű: akik régebb óta olvastok, biztosan észrevettétek, hogy az utóbbi pár hét/hónap során egy kicsit leromlott az írásaim színvonala, aminek oka a következő: egy kicsit belefásultam abba, hogy majdnem három éve, 142 hete hétről-hétre ugyanarról írok, szinte ugyanazt, és majdnem ugyanúgy. Néha persze voltak "fellángolásaim", amik attól voltak, hogy az adott hét baromi jól sikerült, és én is elégedett voltam vele, de mostanában sajnos nem ez a helyzet, és most szükségem van egy kis szünetre.
Természetesen az edzéseket, és a Krav Magát (no meg tán, esetlegesen a futást) ugyanúgy folytatni fogom, és dokumentálni is fogom őket, csak mostantól egy .txt, vagy egy .doc fájlba, és némi megjegyzést is hozzájuk fogok fűzni. Azt még nem tudom, hogy mikor térek vissza, és akkor hogyan fogom folytatni: hogy gyorsan ledarálom-e az elmúlt időket, és ismét élőben, vagy pedig egy kis idővel elcsúsztatva, lehetőséget adva arra, hogy az addig eltelt időben leülepedjenek egy kicsit a dolgok, és némi késéssel publikálni, mintegy Barátok köztös jelleggel. Vagy ahogy Clint Eastwood mondta az Egy maroknyi dollár c. filmben: "Fentről mindent könnyebben lehet látni", azaz könnyebb valamit kívülről szemlélni, vagy akkor, ha az már jó ideje megtörtént.
Szóval ahogy Arnold mondta, "I'll be back", azaz nem tűnök el örökre, de addig is, ameddig igen, az erő legyen mindenkivel!
Utolsó kommentek