Időpont: 2013. január 1., kedd, 02:34
Helyszín: Debrecen valamelyik sétálóutcája
Miközben a négyfős társaságunkban a két helybéli ismerősöm a negyedik, az erősebben részeg, az egyik ott lévő padon ülő haveromra vigyáztak, én kiálltam az utca közepére - ami a hajnali időpont ellenére azért népszerűbb volt, mint egy átlagos éjszaka. Bennem már dolgozott az a 4-5 darab 4 cl-es vodka, és az a 2-3 pohár pezsgő, amit szilveszteri ünneplés gyanánt elfogyasztottam, és ott, az utca közepén egy hirtelen ötlettől vezérelve felemeltem mindkét karomat, hátrahajoltam - pedig tudtam, hogy nincs mögöttem fal - és megpróbáltam a hátrahajlott testemmel a karommal megérinteni a talajt. Nagyon erősen koncentráltam, és már majdnem a mögöttes tájat néztem, amikor hirtelen... Eldőltem oldalra. Sajnos ez most nem sikerült, de nem is lett volna az igazi, ha ez enyhén ittasan jön össze. Annyi pozitívumot azért össze tudok hordani, hogy 1. abban az állapotban hagyományos fekvőtámasz sem sikerült, még egyetlenegy darab sem, és ehhez képest azért elég mélyre lementem a hídnál, 2. nem estem seggre, hanem képes voltam tisztességesen a kezemre megérkezni, pedig a három másik haverom talán már röhögött rajtam, hogy mi a rákot keresek abban a pozícióban a sétálóutca kellős közepén.
A múlt hét egy betegség miatt nem sikerült a legjobban, és amikor már azt gondoltam, hogy ezen a héten csak jobb jöhet, sajnos csalódnom kellett. Történt ugyanis, hogy szintén újév hajnalán, kb. másfél órával a fenti performansz után beleállt egy szúró fájdalom a mellkasom bal oldalába, a szívem környékére. Nem nagyon ijedtem meg, mert ilyennel már találkoztam, és ezek általában rövid időn belül (legkésőbb 30-45 percen belül) el is múltak, ez viszont sajnos nem akart, még másnap, amikor felébredtem, akkor sem. Bármikor, amikor mély levegőt akartam venni, a tüdőkapacitás kb. 40-50 %-ánál beleállt ez a szúró érzés a szívembe, és egész egyszerűen nem tudtam több levegőt belélegezni. Idővel kiderült, hogy ez valószínűleg egy öröklött dolog, bár voltam vele körzeti orvosnál, meghallókázott, nyomtak rajtam egy EKG-t, utána még egy mellkasröntgenre is hivatalos voltam a radiológián, és mindenhol az az eredmény jött ki, hogy makkegészséges vagyok. A doki konkrétan azt mondta, hogy az orvosi suliban taníthatnák, hogy ilyennek kell lennie egy tökéletes EKG-nak. Örültem, meg minden, de sajnos ez a fentebb említett fájdalom nem múlt el, ezért a hét első fele edzés szempontjából kukás volt, azonban a hét végét saját elhatározásomból már nem akartam elpazarolni, és minden mindegy alapon két edzést levágtam, hogy lássam, hogy merre mennyi, és miből mire vagyok képes ilyen állapotban.
Péntek:
3.1 vízszintes húzás (1k): 2x6-4
3.6-7 felemás húzódzkodás törülközővel: 1x2
4.5 nyújtott lábemelés fekvésben: 2x30
5.2 egyenes híd: 2x8-6
5.8 falséta felfelé: 2x5
Vasárnap:
1.2 fekvőtámasz előredőlve: 2x10-8
1.x fekvőtámasz előredőlve 1 kézzel: 4x3-2-2-1
6.3 kézállás fal mellett: 2x45 mp
Pénteken volt egy nagyon laza 1 sorozatos húzódzkodóedzést, ahol azt gondoltam, hogy a 2 ismétlés se fog kimenni, de ennyi még azért összejött. A hídedzést (és másnap a kézállásedzést) is problémásnak gondoltam a légzési nehézségeim miatt, de végül ott sem adódott problémám Vasárnap pedig úgy nézett ki az edzés, hogy a változatosság kedvéért egykezes fekvőtámaszokat csináltam a konyhapulton, és bár a 45 fokos dőlésszög még elég messze van a talajtól, így azért sikerült kinyomni egy párat, méghozzá úgy, hogy alig-alig mozgott a felsőtestem, és a lábaim is össze voltak zárva. Azt, hogy mekkora izomlázam lesz a következő napon, még nem tudom, de remélem, hogy megúszom nélküle, vagy legalábbis egy enyhébb erősségűvel. Hogy a guggolással mi történt, azt nem tudom, mert a talajhoz legközelebbi lépcsős verzióból 0, azaz nulla ismétlésre voltam képes, lehet azért, mert most egy pár napot kihagytam, de a jövő héten már biztosan összehozok néhányat. Sajnos az erősebb légzés közben előjövő mellkasi fájdalmam most, vasárnap este sem múlt még el teljesen, viszont már sokkal jobb, mint kedden hajnalban.
Utolsó kommentek