Hét közben egy elég érdekes és sajnálatos dologgal szembesültem: rájöttem, hogy a húzódzkodáshoz, bármennyire is szeretem, elég gyenge vagyok. Ameddig el nem kezdtem a programot, képes voltam kb. 1 teljes húzódzkodást és még pár fél húzódzkodást végezni, azt is csak alsó fogással.
Kedd:
2.3 guggolás támasszal: 3x30-26-25
3.3 bicska húzódzkodás: 2x16-14
Szerda:
1.3 fekvőtámasz térdelve: 3x17-15-15
4.4 béka lábemelés fekvésben: 2x10
Csütörtök:
2.3 guggolás támasszal: 3x30
3.3 bicska húzódzkodás: 2x17-16
Szombat:
1.3 fekvőtámasz térdelve: 2x18-16
4.4 béka lábemelés fekvésben: 3x14-12-12
Vasárnap:
2.4 fél guggolás: 3x8
3.3 bicska húzódzkodás: 2x18-17
Na, arra jutottam, hogy ameddig a kétkezes teljes húzódzkodással végzek (3.5, 2x10), addigra már valószínűleg a nyár végét fogjuk írni. Sebaj, semmit nem adnak ingyen, az egykezes húzódzkodásért pedig különösen sokat kell dolgozni. Úgy gondolom, ez az időszak lesz a vízválasztó a húzódzkodásnál. Bár jobban belegondolva, nem is a gyorsaság a lényeg, hogy mennyi idő alatt jutok el a különböző szintekig, hanem az erő.
A guggolás is új dimenziókba ért, miután most már semmiféle rásegítést nem lehet alkalmazni. A kezdő szintnél rendhagyó módon három szériát csináltam. Egyre jobban megy a fekvőtámasz is, és a lábemelés új változata is nagyon jó.
Utolsó kommentek