Az utóbbi időben - bár lehet helytelenül - elég sokat tűnődöm azon, hogy a Végső Célokat, avagy a mesterlépéseket vajon nagyságrendileg mikorra tudnám elsajátítani. Itt most nem azoknak a haladó ismétlésszámára gondolok (mint pl. egykezes fekvőtámasznál az 1x100-ra), hanem mindössze az 1 sorozatban elvégzett 1 teljesen szabályos ismétlésre. Nyilvánvaló, hogy mesterlépés és mesterlépés között is van különbség, tehát ha a guggolást, a kézállásos fekvőtámasz és a húzódzkodást nézzük, akkor az egylábas guggolás lényegesen könnyebb feladat, mint az egykezes kézállásos fekvőtámasz, vagy az egykezes húzódzkodás.

Darky még valamikor korábban azt mondta, hogy szerinte "a gyakorlók többsége soha nem fogja tudni megcsinálni a mesterlépések többségét" különböző (regenerálódási, étkezési, genetikai, testsúlybeli, esetleges gerincproblémás, vagy magas vérnyomásbeli) okok miatt. De még ha makkegészséges az illető, és a genetikája is rendben van, akkor is borulhat az egész, ha nincs megfelelő kitartás, akarat és küzdőszellem. Én persze azért titkon még reménykedem abban, hogy ezek nekem sikerülhetnek, mert úgy vagyok vele, hogy akik "mélyebbről" jöttek (alapból eléggé gyenge voltam egész életemben), azok kerülhetnek igazán magasra! Pár nappal ezelőtt leírtam az Edzéstervezés rovatba, hogy egy adott gyakorlat bizonyos szintjét hányadik héttől hányadik hétig csináltam, és amikor láttam a húzódzkodásnál, vagy a fekvőtámasznál, hogy a legutóbbi szint mindkettőnél nagyjából húsz hétig, öt hónapig tartott, kicsit elszontyolodtam. Lehet, hogy lassan fejlődök, de az is lehet, hogy nekem ez a leggyorsabb fejlődési sebességem. Ugyanakkor gondoltam már arra, hogy a jelenlegi rendszeren belül - ami heti 4 edzést, egy héten belül egy gyakorlat kétszeri elvégzését jelenti - megváltoztatom az edzésintenzitást: a jelenlegi 4 nehézségi szintet lecsökkenteném 3-ra (könnyű, közepes, nehéz). Vagy esetleg 2-re, de akkor már úgy csinálnám, hogy 2 edzés lenne nehezebb, a harmadik pedig könnyebb. Igazából ezt csak egy középtávú (minimum pár hetes) tapasztalatból tudnám leszűrni.

A könyv végén van egy példa, amint az okosan gyakorló "fegyenc" kb. 1 év alatt jut el a kezdő fekvőtámasz szintjétől a mesterlépésig. Már amikor először elolvastam a Fegyencedzést, akkor is, most pedig még inkább az a véleményem, hogy ez a fegyenc alapból egy elég jó erőállapotú sportoló lehet.

Személy szerint, és a jelenlegi állapotomat elnézve úgy gondolom, hogy az első mesterlépés, amit el fogok tudni sajátítani, az az egylábas guggolás lesz, az időpontot pedig valamikor jövő nyárra, vagy őszre tudnám betenni. Most a bolgár guggolást végzem, ami a hivatalos programban nincs benne, de stikában próbálom a felemás guggolást is gyakorolni, kevés sikerrel. Nem is az a problémám, hogy amikor mennék le egylábas guggolásba, akkor a táv felénél-kétharmadánál a lábamnak már nincs ereje letenni a testemet, és "lezuhanok", hanem hogy ennek a gyakorlatnak az egyik lényeges pontját nem tudom teljesíteni. Azaz hogy a passzívabb, elöl lévő lábamat lényegében nyomjam, passzírozzam bele az alatta lévő tárgyba, ami a könyvben ugye a kosárlabda. Na most nekem az elöl lévő lábam lefelé gyakorlatilag semmiféle erőt nem tud kifejteni, ezért majdhogynem olyan a gyakorlat, mintha a teljes egylábas guggolást kezdeném el. Ez - a felemás guggolás - ugye a hetedik szint, a nyolcadik pedig a fél egylábas guggolás lesz majd. Elkezdtem lehetőségeket keresni a hetedik szint helyettesítésére, és jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy a felemás guggolást ágyról, vagy székről történő egylábas felállással fogom kiváltani. Nem lenne annyira megterhelő a gyakorlat, mint a fél egylábas guggolás, de a comb és a boka szöge nem sokkal nagyobb szöget zárna be. Egyelőre ez a terv, de ez még csak úgy 80-90%.

A második helyen elsajátítandó lépés valószínűleg a lábemelés utolsó szintje, a függeszkedésből, nyújtott lábbal történő lábemelés lenne. Manapság is képes lennék rá, hogy függő helyzetből az egyenes lábamat valamennyire megemeljem, de az egy elég trehány mozdulat lenne, és kettőnél többször nem hiszem, hogy képes lennék rá. Így a lábemelésnél a legfőbb feladatnak a technika javítását tartom. A mesterlépés most még kicsit távoli remény, legkorábban jövő év végére tudom behelyezni (korrekt technikával).

A fekvőtámaszt és a húzódzkodást nagyjából hasonlónak érzem. A bicepsz-hát kombinációmat nagyjából egyenlőnek látom a tricepsz-mell duóval, és itt az egyenlet két oldalát valószínűleg az egyenlíti ki, hogy - bár a húzódzkodásnál a teljes testet meg kell mozgatni, fekvőtámasznál pedig nem - húzódzkodásnál eredendően alacsonyabb kezdő és haladó ismétlésszámokkal dolgozunk, fekvőknél pedig nagyobbakkal. S hogy mikorra tenném be egy esetleges egykezes fekvőtámaszt, vagy egykezes húzódzkodást? Pár hete csak arra gondolok, hogy nekem ez a két gyakorlat egy 3 éves projekt. Legalábbis 1x1 ismétlést 24 éves korom előtt (2013. október) nagy valószínűséggel egyikből sem fogok technikailag tökéletesen megcsinálni.

A híd, és a kézállásos fekvőtámasz. Egyelőre még semmit nem tudok mondani, a híd is amolyan "sötét ló". Bármi elképzelhető, általában jobban, könnyebben megy, mint gondolnám, de itt még a mostantól számított 1 évtől a mostantól számított 3 évig minden lehet a hídból történő felegyenesedés dátuma. Kézállásos fekvő: Wade szerint kb. 3 év, tehát nekem legalább 4-5. De mindegy, mert minimum addig fogtok még engem olvasni :)

Bár az is megtörténhet, hogy nálam sokkal nagyobb tudással rendelkező szakemberek megmondják majd, hogy az egész, amit itt leírtam, az baromság, mert

1. egy hónapon belül már tudni fogok egy kézzel húzódzkodni, vagy
2. négy év múlva sem fog sikerülni :)

Igazából úgy fogom fel ezt az egészet, hogy időm van több, mint elég, ezért nem is szeretném feleslegesen siettetni a gyakorlatokat, mert ha 1-2 nem jön be "időre", még mindig csak 24-26 éves vagyok...