Fegyencedzés - Convict Conditioning

Időpont: 2013. január 1., kedd, 02:34
Helyszín: Debrecen valamelyik sétálóutcája

Miközben a négyfős társaságunkban a két helybéli ismerősöm a negyedik, az erősebben részeg, az egyik ott lévő padon ülő haveromra vigyáztak, én kiálltam az utca közepére - ami a hajnali időpont ellenére azért népszerűbb volt, mint egy átlagos éjszaka. Bennem már dolgozott az a 4-5 darab 4 cl-es vodka, és az a 2-3 pohár pezsgő, amit szilveszteri ünneplés gyanánt elfogyasztottam, és ott, az utca közepén egy hirtelen ötlettől vezérelve felemeltem mindkét karomat, hátrahajoltam - pedig tudtam, hogy nincs mögöttem fal - és megpróbáltam a hátrahajlott testemmel a karommal megérinteni a talajt. Nagyon erősen koncentráltam, és már majdnem a mögöttes tájat néztem, amikor hirtelen... Eldőltem oldalra. Sajnos ez most nem sikerült, de nem is lett volna az igazi, ha ez enyhén ittasan jön össze. Annyi pozitívumot azért össze tudok hordani, hogy 1. abban az állapotban hagyományos fekvőtámasz sem sikerült, még egyetlenegy darab sem, és ehhez képest azért elég mélyre lementem a hídnál, 2. nem estem seggre, hanem képes voltam tisztességesen a kezemre megérkezni, pedig a három másik haverom talán már röhögött rajtam, hogy mi a rákot keresek abban a pozícióban a sétálóutca kellős közepén.

A múlt hét egy betegség miatt nem sikerült a legjobban, és amikor már azt gondoltam, hogy ezen a héten csak jobb jöhet, sajnos csalódnom kellett. Történt ugyanis, hogy szintén újév hajnalán, kb. másfél órával a fenti performansz után beleállt egy szúró fájdalom a mellkasom bal oldalába, a szívem környékére. Nem nagyon ijedtem meg, mert ilyennel már találkoztam, és ezek általában rövid időn belül (legkésőbb 30-45 percen belül) el is múltak, ez viszont sajnos nem akart, még másnap, amikor felébredtem, akkor sem. Bármikor, amikor mély levegőt akartam venni, a tüdőkapacitás kb. 40-50 %-ánál beleállt ez a szúró érzés a szívembe, és egész egyszerűen nem tudtam több levegőt belélegezni. Idővel kiderült, hogy ez valószínűleg egy öröklött dolog, bár voltam vele körzeti orvosnál, meghallókázott, nyomtak rajtam egy EKG-t, utána még egy mellkasröntgenre is hivatalos voltam a radiológián, és mindenhol az az eredmény jött ki, hogy makkegészséges vagyok. A doki konkrétan azt mondta, hogy az orvosi suliban taníthatnák, hogy ilyennek kell lennie egy tökéletes EKG-nak. Örültem, meg minden, de sajnos ez a fentebb említett fájdalom nem múlt el, ezért a hét első fele edzés szempontjából kukás volt, azonban a hét végét saját elhatározásomból már nem akartam elpazarolni, és minden mindegy alapon két edzést levágtam, hogy lássam, hogy merre mennyi, és miből mire vagyok képes ilyen állapotban.

Péntek:

   3.1  vízszintes húzás (1k): 2x6-4
3.6-7  felemás húzódzkodás törülközővel: 1x2
   4.5  nyújtott lábemelés fekvésben: 2x30
   5.2  egyenes híd: 2x8-6
5.8  falséta felfelé: 2x5

Vasárnap:

   1.2  fekvőtámasz előredőlve: 2x10-8
1.x  fekvőtámasz előredőlve 1 kézzel: 4x3-2-2-1
6.3  kézállás fal mellett: 2x45 mp

Pénteken volt egy nagyon laza 1 sorozatos húzódzkodóedzést, ahol azt gondoltam, hogy a 2 ismétlés se fog kimenni, de ennyi még azért összejött. A hídedzést (és másnap a kézállásedzést) is problémásnak gondoltam a légzési nehézségeim miatt, de végül ott sem adódott problémám Vasárnap pedig úgy nézett ki az edzés, hogy a változatosság kedvéért egykezes fekvőtámaszokat csináltam a konyhapulton, és bár a 45 fokos dőlésszög még elég messze van a talajtól, így azért sikerült kinyomni egy párat, méghozzá úgy, hogy alig-alig mozgott a felsőtestem, és a lábaim is össze voltak zárva. Azt, hogy mekkora izomlázam lesz a következő napon, még nem tudom, de remélem, hogy megúszom nélküle, vagy legalábbis egy enyhébb erősségűvel. Hogy a guggolással mi történt, azt nem tudom, mert a talajhoz legközelebbi lépcsős verzióból 0, azaz nulla ismétlésre voltam képes, lehet azért, mert most egy pár napot kihagytam, de a jövő héten már biztosan összehozok néhányat. Sajnos az erősebb légzés közben előjövő mellkasi fájdalmam most, vasárnap este sem múlt még el teljesen, viszont már sokkal jobb, mint kedden hajnalban.

A múlt vasárnapot azzal fejeztem be, hogy egy kisebb gyomorrontás miatt valamivel gyengébben sikerült a 101. hét szombati és a vasárnapi edzése, mint a keddi és a szerdai. Ezek a betegségek az én esetemben általában 1-2 nap alatt lezajlanak, azonban a mostani sajnos sokkal tovább tartott. Nem tudom miért, ez most majdnem az egész 102. hetet is felölelte. Megfogadtam, hogy addig nem fogok edzeni, ameddig teljesen rendbe nem jövök, ami viszont elég sokáig eltartott, és csak vasárnap végeztem el egy visszarázódást elősegítő edzést. Mivel most otthon vagyok, ezért a futást is jegeltem, és csak a jövő hét közepe-vége fele veszem elő ismét.

Vasárnap:

   1.2  fekvőtámasz előredőlve: 2x10-8
1.7  felemás fekvőtámasz: 3x2
   2.5  teljes guggolás: 2x6-4
2.8  egylábas guggolás CD állványról (27): 3x4-3-3
6.3  kézállás fal mellett: 3x40-35-30 mp
8.1.4  egylábas, nyújtott vádliemelés talajról: 2x17-15

Ez volt a heti edzésprogram, viszont a jövő héten ennél már csak jobb jöhet. Arra koncentráltam, hogy ne maradjak el túlzottan a legutóbbi edzéstől, és ez végül is sikerült. Szilveszterkor úgysem fogom magam szétütni (annyira), hogy utána napokig ne tudjak edzést végezni, szóval a jövő hét elvileg már okés.

Nem ez volt az edzésterv legjobb hete, de - bár valószínűleg fogytam valamennyit a párszor előjövő hasmenés miatt - annyi pozitívum legalább volt benne, hogy - mivel az étvágyam se volt olyan, mint szokott lenni - az ünnepek alatt sem zabáltam hülyére magam, mint amúgy tettem volna. Boldog új évet mindenkinek!

Nem sok előnye van annak, ha valaki nem tud gyorsan elaludni. Velem is ez a helyzet: átlagosan egy jó 30-40 percet mindig szoktam forgolódni az ágyban, mire végre képes vagyok álomba szenderedni. Nemrég olvastam, hogy egy átlagember esetében 7 perc telik attól a pillanattól, hogy becsukja a szemét, addig a pillanatig, hogy elalszik. Na, én ezt csak a legritkább esetekben tapasztaltam meg. Talán csak akkor, amikor közvetlenül alvás előtt lefutottam három maratont, lenyomtam négy karateedzést, vagy egész nap angolt tanultam. Vagy akkor sem.

Ugyanakkor vannak ennek az egyébként rossz dolognak más tulajdonságai is. Ha hosszabb ideig forgolódom, néha szoktam gondolkodni ilyen-olyan dolgokon. Azt az állapotot, ami ilyenkor jellemzi az embert, az agykontrollosok hívják úgy, hogy alfa állapot ("lemegyek alfába"), és azt mondják, hogy sok előnye van: például az, hogy az emberek könnyebben tanulnak, valamint ilyenkor általában új dolgok is gyakrabban születnek. A blog szempontjából amiatt jelentős ez a dolog, mert 2 évvel ezelőtt, amikor úgy határoztam, hogy belevágok ebbe az egész Fegyencedzés nevű dologba, olvastam a könyv vége felé, hogy erősen ajánlott az edzéseimről valamiféle naplót csinálni, és az is tanács volt, hogy ezt lehetőleg papírral és ceruzával csináljam. Ez bizonyos helyzetekben teljesen logikus (pl. ha valaki börtönben ül), és megmondom őszintén, én is így kezdtem volna el. Akkor aztán egy szép estén, lefekvés és elalvás között jutott eszembe, hogy mi lenne, ha nem papírral és ceruzával dolgoznék, hanem billentyűzettel, és laptoppal, mert hát igaz, hogy a papír nem vész el, a technikai dolgok pedig könnyen, viszont azért mégiscsak lehet biztonsági másolatot készíteni az egészről, ha arról van szó. Így akkor másokkal is meg tudnám osztani a próbálkozásaimat, mert az első kötet épp akkor jelent meg magyarul, és számítani lehetett arra, hogy sok embernek be fog jönni, valamint sokan szeretnének majd ezzel a módszerrel erősebbek lenni. Így aztán, egy januári estén, valamikor hajnali 1:45 körül jött ennek a blognak az ötlete. Persze valahogy rendszereznem is kellett az edzéseket, és semmi kedvem nem volt minden egyes edzésnap után külön posztot írni, ezért úgy döntöttem, hogy heti rendszerességgel fog menni a dolog. Úgy voltam vele, hogy magamról, az életemről különösebben sok információt nem szeretnék megosztani, csak a legszükségesebbeket, (pl. az alap testalkatomat). Meg úgy általában, a többi nem is számított túl lényeges dolognak.

Most, másfél évvel az első fél év visszatekintője után elhatároztam, hogy ismét írok egy összefoglaló posztot. Igazából tavaly év végén, és most nyáron is szerettem volna írni egyet, de egyszer sem vitt rá a kedvem, meg úgy különösebben nem is tudtam volna mit megosztani. Láttam nemrég viszont egy félmeztelen képet magamról, mely 2006 nyarán, 16 éves koromban készült Horvátországban. Sajnos én nem igazán látom a napi, vagy a heti szintű változásokat a testalkatomban, mert magas-vékony típus vagyok, akire arányaiban kevesebb izom tapad rá. Készítettem egy másik félmeztelen képet 2011 januárjában is, amikor elkezdtem a programot. A 2011-es képet mindenképp fel fogom tenni, de nem most, hanem legfeljebb már akkor, amikor elértem néhány gyakorlatból a tizedik szintet egy amolyan előtte-utána kísérettel együtt.

Maga a saját testsúllyal történő erősödés véleményem szerint egy hosszú, sok-sok évig tartó folyamat. Ha ebben a rendszerben el szeretnénk érni a mesterlépéseket, az az én esetemben átlagosan kb. 3 évig tartana (nem számítva a kézállásos fekvőtámaszt), de a buli a fekvőtámasz és a húzódzkodás utolsó lépésének elsajátításával sem ér véget, hiszen ott van még a második, a még meg nem jelent harmadik kötet, és azon túl is ki lehet tűzni célokat. Pl. azt, hogy olyan testalkatod legyen, mint Barillának, és Hannibálnak, vagy hogy a mesterlépések nehezítésével még erősebbé válj, stb. De ez azért még odébb van. Úgy gondolom, még én is tulajdonképpen az út eleje fele járok, és még nekem is sokat kell tanulnom erről az egészről.

Magának a rendszernek egyébként sokkal több előnyös tulajdonsága volt, mint árnyoldala. Sőt, az talán egyáltalán nem is volt neki. Ráadásul sok olyan dolgot tanultam az edzésekből, melyek egyrészt azelőtt nem voltak rám jellemzőek, másrészt pedig az edzéseken kívül is tudom őket hasznosítani. Véleményem szerint ez egy nagyon komplex, és összeszedett rendszer, aminek ha valaki csupán az első kötetét megszerzi, és a 6 alapgyakorlatot kezdi el gyakorolni, az is bőven elegendő. Egyébként nem vagyok teljesen a megszállottja a dolognak. Szeretem persze, és a létező legjobb edzésmódszernek tartom, amibe az eddigi zsenge 23 évem alatt sikerült belekeverednem, de nem szemellenzős módon. A napjaim hátralévő 23,5 óráját sem ez teszi ki, sőt, még csak nem is ez a kedvenc sportágam. Azt sem mondom, hogy az olimpián a tornagyakorlatokat vártam a legjobban (megmondom őszintén, Berki Krisztián gyakorlatát megnéztem élőben, amikor adták, a többi torna, súlyemelés, stb. számot pedig leszartam) és azt sem, hogy napi szinten olvasom a Fegyencedzéssel rokoni kapcsolatba titulált kettlebelles frissítéseket.

Nem fogom azt se mondani, hogy az eddigi 2 évem során mindent olyan patentul csináltam, mert már voltak olyan dolgok, amelyeknek utólag örülök, hogy megtettem, mégis, volt pár olyan dolog is, amit szépen elcsesztem. Nyilvánvalóan az embernek nehezebb dolga van, ha ha majdnem mindent saját magának kell megcsinálnia, mintha valaki állna mellette, és segítene neki. Magukról a gyakorlatokról túl sokat most nem tudok leírni, általában a heti összefoglalókban foglalkozom velük: próbálom őket úgy csinálni, ahogy számomra a legelőnyösebbnek tűnnek, vagy ahogyan a leggyorsabban el tudnám érni velük a tizedik lépést. Merthogy most már az a cél, és jelenleg úgy látom, hogy guggolásból, fekvőtámaszból és húzódzkodásból is a jelenlegi szintek vezetnek az utolsó lépéshez. Persze lehet, hogy 1-2 hónap múlva találok egy előnyösebb módszert, de egyelőre jó ez így. Előrébb is tarthatnék, fekvőtámaszból, húzódzkodásból már a nyolcadik-kilencedik szint környékén, de mégsem tartok. Miért nem? Miért nem tartok még a mesterlépéseknél, mint pl. Jay? Lehet, hogy a véleményem 1-2 év múlva változni fog, de most azt gondolom, azért nem, mert nem a célt láttam, hanem a folyamatot szerettem volna átélni. Ami amúgy nem rossz, csak ezt túlzottan előtérbe helyeztem, és ez megártott. Ez ment ha jól emlékszem, tavaly év végétől, vagy ez év elejétől egészen augusztusig. Állandóan az ismétlésszámok bűvöletében éltem, és nem láttam, hogy mit is akarok igazából elérni. Arra figyeltem, hogy ebből vagy abból meglegyen ennyi vagy annyi ismétlés. Amikor augusztusban végignéztem az utóbbi 6-7 hónapon, elszörnyülködtem, hogy mennyire nem haladtam ahhoz képest, ahol már járnom kellene. Ebben a tekintetben az augusztus közepét-végét éreztem fordulópontnak, amikor is az edzéshez való mentalitásom, és hozzáállásom kb. úgy változott meg, mint Walter White élete a tüdőrák után. Az volt az a pillanat, amikor összegeztem magamban, és a blog alapján az elmúlt másfél évet, és a legszembeötlőbb az volt, hogy korábban 1-3 hónap alatt léptem szintet, akkoriban már több gyakorlatban is megesett, hogy több, mint fél év óta nem volt semmi változás. Így aztán szeptember óta már sokkal jobban célra tartok, mint ennek az évnek az első felében.

Néha itt-ott beillesztettem más edzésfajtákat is, pl. elmentem úszni, focizni a barátaimmal, néha nyáron felültem a biciklimre, vagy kimentem futni. Amikor elkezdtem, 2-3 hétig még karatéra és kettlebellre jártam, de 1-2 Krav Maga és thai box edzés is becsúszott kb. másfél éve, valamint tavaly ilyenkor csináltam néhány kettlebell swinget. Ezek nem tartoznak szorosan a Fegyencedzéshez, csak úgy gondoltam, ha már beszámolok az edzéseimről, akkor mindenképp jobb, ha ezeket is megemlítem. Manapság ezek közül csak a futás mondható többé-kevésbé rendszeresnek, ahol elhatároztam, hogy 400 métert szeretnék lefutni 1 perces szintidőn belül. 400 méteren a legjobb időeredményem az egy bitang erős 1:12, mely fantasztikus rekordot még a gimiben állítottam fel, és a mai napig nem sikerült megdönteni. Egyébként a futó edzésterv sem kapcsolódik különösebben a Fegyencedzéshez, mindössze a saját szórakoztatásomra csinálom.

Ha valaki először jár itt ezen a blogon, és megnézi az edzésnaplóimat, annak talán az juthat eszébe, hogy mennyire kevésnek tűnhet az, amit én egy nap alatt csinálok. Hiszen pár fekvőtámasz, meg valahány lábemelés, valamint egy rövidebb futás, vagy bringázás az semmi egy napra, nem igaz? Néha alapvetően én is így gondolom, és nincs túl jó érzésem, amikor nem csináltam legalább 4 sorozatot, meg sorozatonként vagy 8-10 ismétlést. A Fegyencedzés elkezdése előtti pár hónapban, 2010 őszén egy standard hétfői napom (amiket az utóbbi 2 évben pihenésre használtam) úgy nézett ki, hogy reggel 10 km-t bringáztam a suliba, kora délután 10 km-t vissza, 4 óra magasságában megint egy tizest, hogy elmenjek kettlebell edzésre, aztán miután véget ért a kettlebell, 1 órán belül kezdődött a karateedzés, utána pedig még 15 km-t tekertem vissza a kollégiumig. Így egy nap 45 km-t bringáztam a rázós-kátyús szar Hungária körúton, és 4 órán belül voltam kettlebellezni, valamint karatézni is. De szerettem, és éppen ezért csináltam is. Hogy akkor miért is hagytam abba? Ennek különböző okai vannak, amiket nem szeretnék itt boncolgatni, de a lényeg az, hogy a mostani edzésprogrammal is maximálisan elégedett vagyok.

A heti összefoglalók néha sajnos sem sikerültek valami magas színvonalúra. Sőt, egy párszor előfordult, hogy össze is csaptam őket. Ez szerintem néha-néha előfordul mással is, de ennek meg is van az oka. Én nem 1-1 témakörről írtam, mint a legtöbb blogíró, hanem 101 alkalommal közel, vagy majdhogynem ugyanarról, ugyanolyan kontextusban, ugyanazokat a szóösszetételeket használva. Néha egy kicsit belefásultnak éreztem magam, de igazából szerettem. A Fegyencedzés és a blogírás számomra már összenőtt, lényegében elképzelhetetlen egyik a másik nélkül. Néha felüdülés volt, amikor egy összefoglaló posztot írtam meg (mint amilyen ez is), vagy amikor leírtam a véleményemet a Fegyencedzés 2-ről. Párszor azért sem voltak teljesen tökéletesek a posztok, mert nem igazán volt időm őket rendesen megírni, volt, amikor vasárnap este rántottam össze az egészet, de volt olyan is, amikor egyszerűen semmi nem jutott az eszembe, amit le kellett volna írnom. De azért igyekeztem rendesen ellátni ezt a feladatot. Lehet, hogy eretnekséget mondok azzal, hogy ritkán szoktam olvasni más Fegyencedzéssel foglalkozó blogokat. Darky-éra általában pár naponta ránézek, és mivel ritkábban ír, szinte mindet el is tudom olvasni. Van még Jay és Fegyenc, akik csak linkek szintjén vannak kint, és úgy 1-3 hetente nézek rá az oldalukra. Remélem, ezen nem sértődnek meg.

Mindazonáltal hálás vagyok ennek a rendszernek, mert az életem szerves részét képezte az elmúlt 2 évben, és remélhetőleg fogja az elkövetkezendő években is. Néha voltak hullámvölgyeim, melyeket igyekeztem leküzdeni, de az is biztos, hogy a 4 év karate mellett nem volt még olyan edzési forma, melyet ennyi ideig rendszeresen űztem volna. Olyan is előfordult néha, hogy lebetegedtem, elkaptam valami bacilust, vagy átmenetileg egy kis időre lesérültem, és emiatt nem tudtam edzeni, de olyan is volt, hogy szimplán lustaság miatt hagytam ki edzéseket. Szerintem hosszabb távon az ilyesmi azért ha ritkán is, de megesik.

Azzal is tisztában vagyok, hogy ez alatt a 2 év alatt nem sok konkrétumot árultam el magamról. Na jó, azért valamit mégis: ami a focit illeti, Dortmund szurkoló vagyok immáron 11 éve. A már említett 2006-os, horvátországi nyaralás során készített félmeztelen képet pedig most itt megmutatom arc nélkül (kicsit távolról is sikerült fényképezni), kizárólag annak érdekében, hogy lássátok, kb. honnan indultam, és milyen testalkattal bírtam 16 évesen. Akkoriban a sportéletemet az töltötte ki, hogy a tesiórákon beálltam a kapuba (igaz, én ott szerettem lenni), előtte lévő nyáron pedig párszor lementem a haverjaimmal a konditerembe. Igaz, kötelet mászni azért akkorra már megtanultam. És már akkor is voltam 190 centi. Az akkori súlyomat pedig saccolja meg mindenki maga.

Aki úgy dönt, hogy belevág ebbe az edzésmódszerbe, vagy nemrég vágott bele, a szervezete makkegészséges, és tényleg van motivációja, annak csak azt tudom javasolni, hogy minden esetben a mesterlépéseket tűzze ki célként, és azokat próbálja meg elérni. Ez a program az erőről szól, és ha tudnál csinálni egykezes húzódzkodásokat, akkor miért a kétkezes legyen a cél? Az első 9 lépés mindössze egy eszköz, és progresszió a tizedik lépés elérésére. Persze nem mindenkinek ugyanazok az edzéselvek a megfelelőek, az, hogy nekem pontosan mi a legjobb, még mindig nem tudom, bár körülbelüli sejtéseim azért vannak már róla. Ha ma kezdeném el, valószínűleg abban változtatnék, hogy a kezdeti lépéseket egy kicsit lerövidíteném, valamint nem venném túlzottan szentírásnak a haladó ismétlésszámokat. Egyszer Jay is leírta, véleménye szerint a rendszerben nem mindig nehézség szerint követik egymást a lépések, ráadásul van olyan, hogy két lépés között elég nagy nehézségbeli szakadék tátong, amit valahogy be kell tölteni.

Az utolsó előtti bekezdésbe azt szeretném beleírni, hogy örülök, hogy annak idején nem papírral és ceruzával kezdtem el írni az edzésnaplómat, mert egészen biztos, hogy legfeljebb az ötödik-hatodik hétig húztam volna, utána pedig egyszerűen abbahagyom. Annak idején az első néhány hét után láttam, hogy a látogatottságom a semmiből elkezd növekedni, pedig egy linkoldalra sem regisztráltam be a blogot, és manapság is mindig erőt ad, amikor ránézek a blogom statisztikáira, a napi 50-120 egyéni látogatóra. Ez a szám valószínűleg nem annyi, mint ahányan Darky, vagy Jay blogját látogatják, de nekem igenis sokat jelentett, és gyakorlatilag fele részben miattuk csináltam az edzéseket. Manapság olyan sokan kezdenek el valamit, amit aztán dolgavégezetlenül otthagynak a francba, én pedig nem akartam ehhez a táborhoz csatlakozni. Nem akartam leégni, sem magam, sem pedig az olvasók előtt, még akkor sem, ha a nagy részük csendes olvasóként van jelen. Ez is éppen olyan fontos, tudom ezt onnan, hogy én is vagyok csendes olvasó ilyen-olyan fórumokon, de azért nem lenne jó, ha azok csak úgy megszűnnének.

Végszóként pedig szeretnék mindenkinek kellemes ünnepeket kívánni, mert bár január 1-ig lesz még egy poszt, de az a 102. hétről fog szólni, elvégre edzenem is kell valamit, nem csak hosszabb terjedelmű posztokat írni.

A mostani posztot a blogom eddigi 2 évében először, és lehet, hogy utoljára egy kicsit előbbre, vasárnap estére hoztam, mert holnap még egy írás fog megjelenni, ami pedig a 2 éves összefoglaló lesz. Ezt a hetet összefoglalva pedig leginkább azzal kezdhetném, hogy az első harmada eredményes volt, a második harmadát kihagytam, a harmadik harmada pedig egy könnyített edzés volt egy enyhébb betegség miatt. Tehát nem volt különösebben rossz, de ugyanakkor lehetett volna valamivel jobb is. 4 edzést bonyolítottam le, viszont a múlt héthez hasonlóan egy napra 3 gyakorlatot csináltam (a kézállást ezúttal a fekvőtámaszhoz, a hidat pedig a húzódzkodáshoz tettem be) most végre kiegészítőkkel együtt (ez kedden és szerdán volt).

Hétfő:

+ futás: 3x200 m (85-90 %)

Hétfőn egy rövidebb sprintet futottam le majdnem teljes erőből, amit igyekeztem összehangolni (mármint a 3 sorozat futást közel azonos idő alatt befejezni). Most, vasárnap itthon vagyok az ünnep miatt, a régi telefonom, amin az időt mérem, az pedig Pesten van, és sajnos már nem emlékszem rá, hogy a 3 sorozat között hány perces pihenőket tartottam, de nem valószínű, hogy pár percnél többet. Most már amúgy az idő is egész kellemes éjféltájt, hideg van azért, de annyira azért nem, hogy kényelmetlenné tegye a futást. Update: vasárnap este olvastam, hogy karácsonykor akár 16 fok is lehet (pozitív tartományban), ezért sanszos lesz a Balaton-feeling december 26-án.

Kedd:

   1.2  fekvőtámasz előredőlve: 2x10-8
1.7  felemás fekvőtámasz: 4x2-2-1-1
   2.5  teljes guggolás: 2x6-4
2.8  egylábas guggolás lépcsőről (13): 3x1
6.3  kézállás fal mellett: 2x40 mp
8.1.4  egylábas, nyújtott vádliemelés talajról: 1x20 (j-b)
+ futás: 7x50 m (100 %, '1-2)

Szerda:

   3.1  vízszintes húzás (1k): 2x6-4
3.6-7  felemás húzódzkodás törülközővel: 2x2-1
   4.5  nyújtott lábemelés fekvésben: 2x40-35
   5.2  egyenes híd: 2x8-6
5.8  falséta felfelé: 1x7
7.1.5  ujjbegyes teljes fekvőtámasz: 2x4

A kedd az egy baromi jó nap volt, még ha technikailag az edzés nem is tartott olyan hosszú ideig. Guggolásból sajnos nem jött össze a két ismétlés, de emiatt most nem is bánkódok, a fekvőtámasz kárpótolt emiatt. Ezen a napon végre képes voltam kipréselni magamból 3-4 sorozatot, viszont mindegyik fekvőtámasz sorozatban benne maradt még kb. 1 ismétlés a "hagyjunk erőt a bankban" elv alapján. A kellemes esti gyakorlatvégzés után pedig lementem futni is, ahol 7-szer futottam le 50 métert teljes erőbedobással, és a múltkori sprinthez hasonlóan most is gyakorlatilag ugyanolyan időeredményeim voltak az utolsó sorozatban, mint az elsőben. Persze valószínűleg, ha 15-ször futottam volna, akkor tizenötödjére már nem lennék olyan gyors, de 7-8-szor még simán bírom.

A szerda már nem volt ilyen jó, de még ez is vállalható lett. A hídból eredetileg 2 sorozatot akartam a másodikban egy könnyed 6-os ismétlés levezetéssel, csak másodjára már el kellett rohannom otthonról, így viszont órákkal később már nem lett volna ugyanaz. Függeszkedést itt már csináltam a húzódzkodás miatt, viszont egy pár ujjbegyes fekvőt még rátettem a végére. Csütörtökön és pénteken is szerettem volna valamit csinálni edzés gyanánt, azonban valószínűleg a keddi futás következményeképpen izomláz volt bennem majdhogynem mindenhol, így az a 2 nap kimaradt.

Szombat:

   1.2  fekvőtámasz előredőlve: 2x10-8
1.7  felemás fekvőtámasz: 1x2
   2.5  teljes guggolás: 2x6-4
2.8  egylábas guggolás ágyról (40): 1x6
8.1.4  egylábas, nyújtott vádliemelés talajról: 1x14

Vasárnap:

   4.5  nyújtott lábemelés fekvésben: 1x35
   5.2  egyenes híd: 2x8-6
5.8  falséta felfelé: 1x6

Az izomlázam miatt úgy gondoltam, majd szombaton és vasárnap csinálok egy olyan edzést, mint kedden és szerdán, viszont szombat délutánra kaptam egy kisebb gyomorrontást, ráadásul még a fejem is fájt, így az utolsó 2 nap edzései nem sikerültek épp a legjobban. Elég gyenge is voltam, és ez vasárnapra sem javult fel túlzottan, ráadásul a húzódzkodást, és a kézállást ki is hagytam. Ami a többi 4 gyakorlatot illeti, nem nagyon érdemes rájuk sok szót pazarolni, tulajdonképpen csak egy kicsivel volt több haszna, mint annak, hogy kitöltöttem az itt lévő helyet.

A fekvőtámasz, a guggolás és a húzódzkodás jelenleg nem tart abban a stádiumban, hogy az aktuális szintből sok ismétlésre legyek képes 1 sorozaton belül, viszont erre az alapra tudok építkezni, és mihamarabb törekedni fogok belőlük az 5-7 ismétlésre, mert onnan már azért el lehet dönteni, hogy további ismétlésekre van-e szükség, vagy pedig lehet szintet lépni.

1 hónap híján 2 éve csinálom ezt az edzésrendszert, és ennek tiszteletére Szenteste hétfőjén jelentkezni fogok egy összefoglaló poszttal, ez a hét viszont azért különleges, mert most épp századjára írom meg a heti összefoglalót. A múlt héten zárásképpen azt közöltem, hogy szeretnék egy erősebb edzésprogramot erre a hétre, mint az elmúlt pár alkalommal, és ez tulajdonképpen 1-2 hiányossággal sikerült is. Erre a hétre szakítottam a már megszokott 2 gyakorlat/nappal, és 3 gyakorlatot végeztem el egy nap (a hidat a fekvőtámaszokhoz, a kézállást pedig a húzódzkodásokhoz tettem be).

Kedd:

   4.5  nyújtott lábemelés fekvésben: 3x34-32-30

A múlt hétről még hátramaradt egy húzódzkodás-lábemelés nap, ez volt kedden, vagyis csak a lábemelés húzódzkodás nélkül, mert az sajnos aznap kimaradt. Ez a 34-32-30 nem volt a közelében a maximumnak, amit csinálhattam volna, azért csináltam így, hogy a harmadik sorozatban is sikerüljön közel annyi, mint az elsőben. Az ötödik szintű lábemelést már többé-kevésbé megszoktam: a kezemet a tarkómra szoktam tenni. Más választási lehetőség még, ha a fenekem alá tenném (így sokkal egyszerűbb lenne a gyakorlat), vagy ha magam mellé kinyújtva (így viszont a lábam visszaeresztésekor a felsőtestem fel akar emelkedni, az viszont nem igazán nyerő). Ezért inkább marad a tarkóra tett kéz.

Csütörtök:

   1.2  fekvőtámasz előredőlve: 2x10-8
1.7  felemás fekvőtámasz: 2x4-3 (j-b)
   2.5  teljes guggolás: 2x6-4
2.8  egylábas guggolás lépcsőről (13): 2x1
   5.2  egyenes híd: 2x10-8
5.8  falséta felfelé: 2x6-5

A fekvőtámaszok ismétlésszáma csütörtökön kevesebb lett, mint a legutóbb, de ennek az az oka, hogy a könyvrakáson lévő kezemet messzebb helyeztem a tömegközéppontomtól. Nagyjából úgy csináltam, hogy a földön lévő kezem, és a testem olyan közel állt egymáshoz, mint a Fegyencedzésben lévő sapkás arcnak egykezes fekvőtámasz közben annyi különbséggel, hogy nekem a másik kezem ott volt a könyveken. Arra is figyeltem, hogy olyan legyen a karjaim elhelyezkedése, hogy lehetővé tegye azt, hogy majdnem teljesen le tudjak ereszkedni a földre, ne pedig csak kb. félig, mintha a hagyományos felemás fekvőtámaszt végezném. Fejlődési progressziónak jó lesz ez, és a végén, amikor ezt befejeztem, úgy éreztem magam, mint egy autóversenyző, aki befordul a célegyenesbe, csak még hosszú ideig tart, hogy a célvonalat elérje. A guggolás aznap nem igazán lett erős, küzdöttem egy sort a lépcsővel, de most inkább ő nyert.

Péntek:

   3.1  vízszintes húzás (1k): 2x6-4
3.6-7  felemás húzódzkodás törülközővel: 2x2-1 (j-b)
   4.5  nyújtott lábemelés fekvésben: 1x45
6.3  kézállás fal mellett: 1x55 mp

Szombat:

   1.2  fekvőtámasz előredőlve: 2x10-8
1.7  felemás fekvőtámasz: 1x3(j)-2(b)
   2.5  teljes guggolás: 2x6-4
2.8  egylábas guggolás lépcsőről (13): 1x2
   5.2  egyenes híd: 2x8-6
5.8  falséta felfelé: 1x8

Pénteken és szombaton a sűrűbb hétvégére való tekintettel 1 sorozatos maximumedzéseket csináltam mind a 6 gyakorlatból. Húzódzkodás már viszonylag régen volt, és akkor is meggondolatlanul történt, ezért pénteken csak 2 ismétlést csináltam, nem hármat, hogy azért utána még legyen erőm a többihez. Lábemelésből a 45 ismétlés után fújtam egy kicsit, majd nekiálltam a kézállásnak: cél a 60 másodperc volt, de ettől sajnos elmaradtam egy kicsit.

Fekvőtámaszból ismét egy kicsit kevesebbet csináltam, mint a múltkor, ennek az volt az oka, hogy most szabályosabban akartam végezni. Ez alatt azt értem, hogy jobban koordináltam a mozgást, valamint egy kicsit lentebb engedtem a testemet, majdnem teljesen a földig. Sajnos bal kézzel nem ment annyi, mint jobbal, viszont ez azért is van, mert a második ismétlésnél egy élénk fájdalom szúrt bele a bal vállamba, ami miatt fel kellett adnom az aznapi fekvőtámaszedzést.

Guggolásból a maximum a kettő maradt most is, sebaj, legközelebb majd vagy összejön a három, vagy pedig kétszer két ismétlés. Az egy lábbal végzett guggolás egyébként nagyon meg tudja dobni a pulzusszámot: így volt ez még a nyáron, amikor úgy végeztem a teljes egylábas guggolást, hogy a karjaimmal nyomtam lefelé a korlátot, de ez így van most is, a lépcsőről végzett egylábas guggolás esetében is, viszont hála az égnek, most azért nincs annyi az ismétlésszám, hogy maximumközelbe felmenjen a pulzusom. A szobában pedig, ahol a falsétát csinálom, most a lakótársam lakik, ezért minden egyes hídedzés előtt egy kicsit arrébb kell pakolnom egy pár dolgot, edzés után pedig visszatenni azokat. Aznapra egyébként, ha már csak 1 sorozatot csinálok, 8 ismétlést tűztem ki magam elé, ami sikerült is, de egy kilencedik (valószínűleg pszichológiai okokból is) már biztos, hogy nem ment volna. A hetedik-nyolcadik ismétlés körül a derekam már úgy égett, hogy rántottát lehetett volna rajta sütni, de hálistennek a fejem már nem fájdult meg még az utolsó ismétlés után sem.

Vasárnap:

   3.1  vízszintes húzás (1k): 2x6-4
3.6-7  felemás húzódzkodás törülközővel: 2x1
   4.5  nyújtott lábemelés fekvésben: 2x38-35

+ futás: 2x300 m (70-100 %, '1)

A hét vesztese a húzódzkodás, a negatívuma pedig a futás hiánya volt, vagyis hogy csak egyszer mentem ki, akkor is vasárnap. Eredetileg az edzésterv is más lett volna, csak az első háromszáz méter után erősen elkezdett zuhogni az eső, ezért a visszafelé utat inkább lesprinteltem, és bementem. A sprinttechnikámon amúgy van még mit javítani, bár az is igaz, hogy előtte 1 perccel lefutottam egy közepesen erős 300 métert is.

A húzódzkodással alapvetően az volt a probléma, hogy ki akartam próbálni a normál felemás húzódzkodást is, viszont én barom, csak egy törülközővel végzett ismétlés után. Persze, hogy utána már nem maradt rá erő, viszont az utána következő sorozatban is csak 1 törülközős ismétlés ment. Ennek ellenére az az ötletem támadt, hogy nem is feltétlenül fontos a normál felemás húzódzkodás elsajátítása az egykezes húzódzkodás felé vezető úton, elég a törülközővel bíbelődni, és a kartávolságokat változtatni, mint a fekvőtámasz progressziója során. Az erős bemelegítésnek meg amúgy sem vagyok különösebben nagy híve: amikor még középiskolába jártam, és futás, vagy erőfelmérő teszt volt, legszívesebben bemelegítés nélkül csináltam volna az egészet, mert úgy éreztem magam maximálisan erősnek, és kipihentnek. Persze azóta a véleményem már megváltozott erről, mert fontos dolog, de olvasható, hogy időnként miket művelek bemelegítés címén noha, ha jól tudom, a könyv is valamivel erősebb rákészülést ajánl.

Kézállást is csináltam, noha nem írtam ki. Csak egy pár szóban: a következő 1-3 hetet még arra szentelem, hogy a kezeimet jobban behúzva álljak kézen, hogy valamivel nehezebb legyen. A többi meg majd később kiderül.

Amúgy egész jó volt 3 gyakorlatot csinálni naponta, ha nem lennék alapból vér lusta, akkor szívesen csinálnám. A következő hétre a következő célokat tűztem ki: guggolásból 2x2 ismétlés, fekvőtámaszból 2-2 teljes ismétlés ilyen távolságból ballal és jobbal is úgy, hogy teljesen leengedem magam a földre. Húzódzkodásból 1x2 ismétlés úgy, hogy a karjaim távolsága a hagyományos húzódzkodás távolságában van (tehát nem közvetlenül egymás mellett), hídból megpróbálok hátrafelé lemenni hídba fal nélkül, kézállásból pedig egy relatíve hosszú időtartamot kitölteni ebben a nehezebb állásban. Egy hét múlva meg Karácsony.

Azért van abban valami romantikus, ha az ember hajnali 1-kor, a kinti mínuszok kellős közepén akar 40 méteres sprinteket futni 1 perces pihenőkkel, és ebben az 1 percben benne van az is, hogy a végpontról vissza kell gyalogolni a kezdőpontra. Ez alatt nem is feltétlenül a hidegre gondolok, mert annak idején még középiskolás koromban is voltam kora reggel futni, hanem inkább arra, hogy másnap elég korán kellett felkelni, aztán ez egy kicsit nehézkessé tette az alvást. Ilyen, rövidebb sprinteket persze mostanában nem is nagyon futottam, aminek az lett a következménye, hogy a combizmaimban egy kisebb izomláz lett a következő 1-2 nap során, de utána már nem is éreztem semmit.

Ezzel egy időben a nyelvvizsgámat is abszolváltam pénteken, ennek következtében felszabadult úgy napi 3-5 szabad órám, amit ezentúl szeretnék hasznosan eltölteni (pl. több munka, ami azért eddig is volt, de most már többet is tudok vállalni). Edzettem ugyan egyet kedden, viszont a nagy készülődésben a hátralévő 2 edzést már pénteken és vasárnap tudtam lebonyolítani (ha a futást külön nem számoljuk). Amit egyébként háromszor iktattam be ezen a héten (hétfő-szerda-szombat). Mentem volna kedden és csütörtökön is, csak aznap olyan erősen havazott, hogy éjszakára szép kis jég keletkezett itt-ott a pályán. Izginek izgi lett volna egy néhol jeges felületen futni, csak nem akartam egy itt-ott előforduló csonttörést megkockáztatni.

Hétfő:

+ futás: 3x150 m (85-90%, 3')

Hétfőn rövidebb sprinteket futottam, majdnem teljes intenzitáson, 3 perces pihenőidőkkel. Itt még nem tudtam mérni az időeredményt, az időmérős szerkezetet a nagybátyám szerdán hozta fel Pestre, még csak érzésből ment. Eredetileg 5 percet kellett volna pihennem közötte, de nem éreztem magam annyira fáradtnak, mintha mondjuk 5-600 métert futottam volna.

Kedd:

   3.1  vízszintes húzás (1k): 2x8-6
3.6-7  felemás húzódzkodás törülközővel: 1x3 (b)
   4.5  nyújtott lábemelés fekvésben: 2x42-40

A legutóbbi húzódzkodásedzés eléggé pocsékul sikerült, mindkét oldalon csak 1-1 ismétlés jött ki, két ismétlésre még csak esélyem sem volt. Így aztán úgy határoztam, hogy most megmutatom, mit tudok, a bemelegítés is több lett, mint szokott lenni, és baromira büszke voltam, hogy jobb kezes törülközőfogással háromszor fel tudtam húzni magam. Az egyedüli gond az volt, hogy vártam egy kicsit, készültem volna a másik karral, de nem ment. Semennyi. De még felhúzni sem tudtam magam, nemhogy egy korrekt ismétlést végrehajtani. Azt szűrtem le belőle, hogy mindig hagyni kell valamennyi erőt a bankban, pont, ahogy a könyv szerzője magyarázza valahol az első kötet vége felé...

Szerda:

+ futás: 8x40 m (100%, 1' )

Ez a már említett futás volt szerda este (vagy inkább már csütörtök hajnalban), és ez volt az a futóedzés is a héten, ahol egy olyan területet kellett keresnem, ahol nem volt jég (hétfőn és szombaton nem volt ilyen gondom). Az az érdekes, hogy minél több sorozatot futottam le, annál gyorsabb voltam, a végén kezdőhelyzetből futottam kb. 6,5 másodpercet, ami repülőrajttal nyilván kevesebb lenne, de ez így 100%-os intenzitáson történő kezdésnek nem volt túl rossz. Persze más az is, amikor a táv tízszer ekkora, és azt kell tartani, de előbb-utóbb bele fogok jönni, ha gyakran járok ki futni.

Péntek:

   1.2  fekvőtámasz előredőlve: 2x10-8
1.7  felemás fekvőtámasz: 3x5-4-3
   2.5  teljes guggolás: 2x6-4
2.8  egylábas guggolás CD állványról: 3x2-1-1

A fekvőtámasznál arra mentem rá, hogy 1-2-vel több ismétlést hajtsak végre, mint legutóbb, ez a második és a harmadik sorozatban sorozatban teljesült, viszont itt most egy leheletnyivel több szünetet tartottam a bal és a jobbkezes gyakorlatok között, nem csak 5-10 másodpercet. A guggolással a múltkor az volt a problémám, hogy jobb lábbal kevesebbet tudtam elvégezni, mint ballal. Itt most még annyiban sikerült korrigálni a dolgot, hogy a múlt hetivel ellentétben jobb lábbal kezdtem, és amennyi ment, annyit csináltam utána ballal. A jobblábas verzió azonban sokkal jobban ment, mint akkor, ehhez pedig hozzá lehetett igazítani a balt.

Szombat:

+ futás: 2x800 m (65-80 %)

Szombaton valamivel lazább tempójú 800 métereket futottam le, ahol a második futás erősebb volt, mint az első (fél perccel előbb értem be, 4:51 vs. 4:21). A lefújás után azért kapkodva vettem a levegőt, de összességében elégedettséggel töltött el, hogy ebben is fejlődök. Főleg úgy, hogy sokan mások akkor éppen a nem tudom hányadik vodkát döntötték magukba a ki tudja melyik szórakozóhelyen - nem akarok álszentnek tűnni, mert nekem is lenne 1-2 régebbi sztorim, de a futás azért valamivel egészségesebb, és hasznosabb, mint a tömény, égetett szesz :)

Vasárnap:

   5.2  egyenes híd: 2x10-8
5.8  falséta felfelé: 3x6-4-4
6.3  kézállás fal mellett: 3x50-45-40 mp

Erről most olyan sokat nem tudok írni. A pénteki fekvőtámaszedzéshez hasonlóan mindkét gyakorlatnál az volt a cél, hogy egy kicsivel több jöjjön össze, mint a múltkor. Jövő héten, vagy maximum az azutáni hét első felében meg fogom próbálni a kézállásos fél fekvőtámaszt, van-e esélyem, de kísérleti jelleggel meg szeretnék ismerkedni a híd kilencedik lépésével is.

A jövő heti jubileumi századik hetet szeretném egy erős edzéssorozattal megünnepelni. Egy olyannal, ami tényleg ütős.

A mostani hét szerencsére valamivel már fluidabb lett az előzőnél. Ez alatt azt értem, hogy nem kellett vasárnap egy teljes testes átmozgató edzést elvégezni csak azért, hogy meglegyen valahogy a heti edzésprogram, és a minimum 8 gyakorlat/hét. Ennek ellenére az e heti programot most is csak csütörtökön kezdtem el, onnantól viszont legalább minden napra jutott valami.

Csütörtök:

5.8  falséta felfelé: 2x6-4
6.3  kézállás fal mellett: 2x55-35 mp

Tagadhatatlanul vannak gondok azzal, ha az ember bemelegítés nélkül akar egyet edzeni. Így volt ez a hídnál is, mert bár nem nagyon mutatkozott meg az ismétlésszámok mértékében a csütörtöki edzés, nem volt meg az a könnyedség, ami eddig igen. Igaza van azoknak, akik szerint bemelegítés nélkül nagyobb az esély a különböző sérülések felszedésére. Maga a nyolcadik szintem egy kicsit mintha lelassult volna a fejlődésben, de stagnálni nem stagnál, és legalább azt a fejfájásérzetet, ami pár hete megkeserítette az edzéseimet, többé-kevésbé már megtanultam kontrollálni. Persze néha a mostani edzéseken is előjön, de már egyáltalán nem olyan súlyos, mint annak idején, és rövidebb ideig is tart. A válledzésnél most arra törekedtem, hogy az első sorozatban sokáig kitartsak (ez meglett), és hogy a másodikban is közel ugyanannyi ideig (ez viszont nem). A múltban is előfordult már, hogy ilyen edzések hasonlóan sikerültek, de aztán később felhoztam magam, úgyhogy különösebben nem aggódom emiatt.

Péntek:

   3.1  vízszintes húzás (1k): 2x4-3
3.6-7  felemás húzódzkodás törülközővel: 2x1 (j-b)
   4.5  nyújtott lábemelés fekvésben: 2x40-38

Ez a már fentebb említett bemelegítés dolog a húzódzkodásra is igaz. Itt ugyan csináltam egy pár első szintű gyakorlatot egy kézzel, de ez csupán a fele volt mindannak, amit általában szoktam. Meg is lett az eredménye: borzalmas lett az utána következő húzódzkodóedzésem, ahol most egyáltalán nem ment a 2 ismétlés egyik oldalon sem (mondjuk az legalább mindkét oldalon kétszer-kétszer meglett). Elhoztam az otthon használt törülközőt, és azzal csináltam, de nem különösebben volt jó, ezért valószínűleg a jövő héttől visszatérek a kicsit kisebb, narancssárga törülközőre, amit addig használtam.

Szombat:

1.7  felemás fekvőtámasz: 3x5-3-2 (j-b-j)
   2.5  teljes guggolás: 2x6-4
2.8  egylábas guggolás lépcsőn (13): 3x2-1-1 (bal) + 2x1-1 (jobb)
+ futás: 3x400 m (70%, 5')

Szombaton volt december elseje, én pedig elhatároztam, hogy a hét utolsó két napján immáron hármas sorozatokat fogok csinálni, jövő keddtől pedig minimum négyeseket, hasonlóan, mint nyáron. Kiszámoltam, ha futni is fogok, az edzéssel együtt, napi kb. 1 órára lesz szükségem, viszont ha nem, akkor elég lesz úgy 35-40 perc is. Akkor bőven lenne mindenre idő, legfőképpen az általam már régóta vágyott 5-ös sorozatokra, és ha esetleg egy kicsit tovább húzódna a futás, még annak a befejezése sem lenne probléma.

Fekvőtámasz: így, hogy már többé-kevésbé belejöttem, sokkal jobban sikerült, mint először. Azt, amit fent leírtam, mindkét kézzel végrehajtottam, tehát tulajdonképpen 6 sorozatot csináltam belőle. Külön pikantériát adott a dolognak az, hogy az minden sorozat után azonnal kezdtem a másik oldalon végzett sorozatot, annyi pihenőidő volt csupán, hogy a könyveket egy picit arrébb tettem (kb. 10 másodperc). Viszont arra rájöttem, hogy - ha a mesterlépést nézzük - akkor valószínűleg nem megyek végig a 8-9. szinteken, hanem - mint a guggolásnál - ezt a szintet fogom majd ugródeszkának használni a tizedik szint elsajátításához. Magyarul az egyik kezem mindig a földön lesz, a másikat pedig úgy teszem majd a könyvhalomra, hogy azok egyre messzebben legyenek, így a földön lévő kezemre egyre nagyobb teher háruljon. Hogy a könyvhalom milyen magasan van, és hogy ennek mértéke mekkora a kosárlabda magasságához képest, nem tudom, ezeket csak így érzésre raktam őket egymásra.

Az egylábas guggolás tulajdonképpen simán ment a mindössze 13 centi magas lépcsőről, ami másfél-két évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Az 100 %, hogy ez, vagy a híd utolsó lépése lesz az első elsajátított mesterlépés, valamikor talán január vége felé, de ha egy kicsit utána fog sikerülni, az sem lesz túl nagy probléma. Sajnos jobb lábbal nem ment olyan jól, mint ballal (ez már a korábbi szinteknél is szembeötlő volt), de valószínűleg sikerült rájönnöm, miért erősebb a bal lábam, mint a jobb. Mivel magasugrásnál, és távolugrásnál is bal lábbal ugrok, valószínűleg ezért lehet ez, holott jobblábas vagyok. Valahogy olyan lehet a jobb lábam és a bal lábam kapcsolata, mint a karjaimé és a lábaimé. A lábaim erősebbek, mint a karjaim, de ugyanakkor primitívebbek, fejletlenebbek is. A bal lábam is erősebb, de valamivel fejletlenebb, mint a jobb. Hasonlóan, mint az Evolúció c. film végén az óriásamőba. Nem volt túl okos, de fel tudta volna zabálni egész Nevada államot. Fostak is tőle a sokcsillagos tábornokok.

A futó edzésterv is elindult, szintén ezen a napon este lefutottam háromszor 400 métert középerős tempóban, 5 perces pihenőkkel a sorozatok között Amúgy egész jó volt odakint a -3 fokban mozogni egyet: mint már korábban leírtam, egy lebetonozott, de használaton kívüli villamospályán szoktam futni, viszont most, hogy 400 métert futottam az egyenesben, át kellett mennem egy autós kereszteződésen is. Az egész rettentően király volt éjszaka, a kereszteződés ráadásul ki volt világítva, és ez az egész adott az egésznek egy Need For Speed Underground 2 feelinget, csak azzal a különbséggel, hogy nem voltak mellettem más futók, valamint egy kicsit lassabb is voltam, mint egy Nissan Skyline. Az időeredményt sajnos nem tudtam mérni (a jövő hét még kérdéses, de remélem, akkor már igen).

Vasárnap:

   5.2  egyenes híd: 2x10-8
5.8  falséta felfelé: 3x5-4-3
6.3  kézállás fal mellett: 3x45-45-40 mp

A három sorozatot itt is tartottam, pedig ez korábban a híd- és a válledzéseknél egyáltalán nem volt jellemző. Vasárnap főleg csak arra törekedtem, hogy ez a "váltás" eredményes legyen, azaz a harmadik menetre is maradjon valami szufla, de ezt lényegében sikerült is megvalósítani.

A jövő héten megpróbálom most már kedden elkezdeni a heti adagot, valamint pénteken elmegyek nyelvvizsgázni, és hálistennek letudok egy kicsit hosszúra nyúlt (3-4 hónapig tartó) szakaszt, hogy utána a 100. héttől ismét megfelelő időmennyiség álljon rendelkezésre az edzéshez!